A Ferencvárosi Házgyár, túlnyomórészt a Larsen-Nielsen rendszerű gépekkel felszerelve dán technológiával működik, és naponta tíz lakás elemeit készíti el.
Magyar filmhiradó részlet 1973. március (time code 7:36 – 8.03) / Nemzeti Filmintézet Archívumából
A dán Larsen-Nielsen rendszerű sablonokra és licenszre épülő, 2. számú házgyárat a 31-es Építőipari Vállalat dolgozói építették Ferencvárosban, a Gyáli út és a Táblás utca környékén. Az építés 1966 május 8-án indult. A gyár 1968-ban kezdte meg termelését. Ezen a házgyáron kívül csak szovjet technológiával készültek panelek az országban.
A Füredi utcai lakótelep jelentős része a dán Larsen-Nielsen rendszer alapján épült. Ezen kívül Őrmezőn, Csepelen az Ady Endre és Árpád utcában húztak fel még ilyen épületeket, és árválkodik néhány ilyen típusú ház a Róbert Károly körúton az Árpád híd magasságában. A Váci úti csomóponttól belső Pest felé, a főúttal párhuzamosan pedig magányos farkas áll: egy Larsen-Nielsen tízemeletes, mintegy kitakarva a mögötte lévő sok szovjet típusú építményt. (kép: a “kitakaró” magányos dán ház a Róbert Károly körúton, K2 típus)
A szovjethez képest a dán panelek jobb építészeti és esztétikai adottságokkal bírtak: a többféle, egymással kombinálható elem változatosabb kialakítást tett lehetővé: jobban lehetett “legózni” velük. Ezt nem használták ki abban az értelemben, hogy a házakba alapvetően két féle, egy kétszobás és egy háromszobás lakástípust terveztek, de a lakások szobái tágasabbak és magasabbak. Amíg a szovjet panel maximális szobaszélessége 3, a dáné 4 méter. A mennyezet magassága 2,5 illetve 2,6 méter a dán javára a betonelemek nagyobb fesztávolsága és magassága miatt. Az ablakok is nagyobbak, szélesebbek, magasabbak, faltól falig húzódnak, így sok fényt engednek a szobákba. A jellegzetes, szalagszerű ablaksor a dán panelek egyik legmegkülönböztetőbb vizuális jegye. A hőszigetelést még nem kapott házak esetében, illetve régi fényképeken szembeötlőek az ablakkeretekkel függőlegesen párhuzamos, bordázott, fekete díszítőelemek, amelyek megtörik, oldják a panelek monolitikus látványát.
A hetvenes évek elején építészeti konszenzus alakult ki arról, hogy szakmailag és életminőség szempontjából a dán technológia a jobb, főleg akkor, ha megtoldják korszerűsítésekkel és megfelelő tűzvédelemmel. Ez utóbbira egy tragikus tűzeset hívta fel a figyelmet 1972-ben a Csertő utcában, amelynek egyaránt okai voltak tervezési hibák, és a hazai tűzvédelmi szabályok szándékos lazítása (magasházból közepes magasságúvá minősítették a dán panelházakat), hogy az épületeket olcsóbban és gyorsabban lehessen felhúzni. A tűz következtében azonban jelentős szigorításokat vezettek be, és a későbbiekben hasonló eset nem történt.
A dán panelekből 10 emeletes, “szállodafolyosós” kialakítású, erkélyek nélküli házak (K2 típus), továbbá erkélyes, lépcsőházanként és szintenként 4 lakást magukban foglaló szalagépületek (KX típus) készültek. Végül nem a dán panel terjedt el, más házgyárak már nem ezt a technológiát alkalmazták, és később a ferencvárosi is felhagyott ezzel. A döntésnek kizárólag politikai okai voltak: jó pontokat szerezni Moszkvában. Arról, hogy a szovjeteket ez bármennyire is érdekelte volna, nincs adat. (kép: KX típus, egy szinten 4 lakással)
Talán néhány, ma már feledésbe merült elvtárs túlbuzgósága miatt nem a dán technológia lett a magyar lakótelep építések befutója?
A dán panelekben lakók mindenesetre szerencsésebbek lehetnek más típusok tulajdonosainál vagy bérlőinél, mert a legélhetőbb, legemberibb lakásokban tölthetik napjaikat. A Füredi utcai lakótelep pedig kiemelkedik a lakótelepek közül parkosított környezetével és szolgáltató funkcióival, amelyek 50 év elteltével visszaigazolják a tervezők elképzeléseit.
Források:
Így készült a panel: házgyár a ferencvárosi prérin, nol.hu
Ötven éve írták – 1966 május, fővárosi blog
Lakótelepek Csepelen, 21. kerülti hírhatár